Izi a hétvégét a nagymamájánál töltötte. Szeretett nála lenni. A kézimunka,varrás szeretette hozzá köthető. Egy hosszú parasztházban lakott. Rendezett porta,a ház előtt virágos kert,az ablakokban muskátlik,a konyha ablakban kovászos uborka,a tornácon fokhagyma és pirospaprika füzér lógott. A ház nem volt túl nagy,de mindennek meg volt a helye. A szekrényeken porcelánok ,családi fotók sorakoztak katonás rendben. A falakon dísztányérok,goblein képek és a nagyi esküvő fotója lógott . A fotelokon ,asztalokon csipketerítők feküdtek. A lakás minden pontján volt valami,amit Izi nagymamája készített,talán ettől érezte olyan jól magát Izabella itt. Jól eső melegség fogta el minden alkalommal,amikor belépett.
Szombat délután volt,a nagyi-aki után Izabella a nevét kapta-szélsebesen horgolt csipkeszegélyt a szomszédlány levágott szárú farmernadrája.
-No,szerinted leányom? Megteszi?-kérdezte nagyi Izit,aki láthatóan elkalandozott.-Izi,merre jársz?
-Jaj ,elgondolkoztam,-rázta meg a fejét a lány.-mit is mondtál?
-Szerinted jó lesz a nadrág?-nézett összehúzott szemekkel unokájára.
-Mi az hogy! Hihetetlen vagy nagyi! :)-mosolygott Iza.-Máshol több ezer forintot elkérnek egy ilyen nadrágért.
-Valami baj van?Olyan furcsa vagy ma.
-Nem ,nincs semmi-legyintett sóhajtva a lány.
-Ha azt mondod nincs semmi,akkor én nem faggatlak,de ha szeretnél valamit mondani,akkor csak bátran, ne tartsd magadban!
-Tényleg semmi-felelte halkan .
-Rendben! Terveztél valamit a nyár hátralévő részére?
-Ami azt illeti valami melót kellene keresnem. A gyakorlatnak vége,semmi újat nem tanultam. A tucat cikkek gyártása nem az én világom,tudod te is.
-Nem szeretnél nyaralni,pihenni,bulizni vagy esetleg fiúzni?-kérdezte somolyogva a nagyi.
-Ugyan ,nagyi-pattant fel Iza.-Nem vágyom erre. Olyan éretlenek a korombeli fiúk. Buli,pia,csajok,semmi kontroll, nulla jövőterv.Vannak barátaim,velük csinálunk programokat,de nem vagyok hajlandó,egy csapat részeg party arccal múlatni az időm.
-Értem. Megyek megnézem buktát.-állt fel a karosszékből a nagyi fejcsóválva
-Nagyi,várj! -higgadt le Iza-Nekem jó ez így,én jól érzem magam a bőrömben. Szeretek tanulni,tervezgetni.
-Izikém,én egy egyszerű kérdést tettem fel,nem forszíroztam a dolgot. Ha,olyan jól érzed magad,akkor nincs miért magyarázkodnod. Én csak azt gondolom egy tizenhét éves lánynak jobb elfoglaltsága is lehetne hétvégén,mint a nagyanyjával kézimunkázni. Félre ne érts! Minden nagyanyónak ilyen unokát kívánok,mint te,de szeretném,ha élnél egy kicsit. Ennek most van itt az ideje. Komoly meg lehetsz életed végéig.-azzal a szobában hagyta Izabellát.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: